Szike

Egy versem. Félreértés elkerülésének érdekében: csak lélekben van ez így, a valósághoz semmi köze.

Szike

Boldog vagyok, folyton nevetek.
Színesebb már nem is lehetek.
De ez nem az igaz énem,
Tudom milyen a szike éle.

Ez az egész egy remek álarc.
Rajtam sok heg a szike által
Ez a bizonyíték, hogy kín az
Életem, egyáltalán mi az?

Szike a kezemben, vagdosom
Az ereim, fáj, és mégis jobb,
Mint az életem, fáj, de bírom
A fájdalmat, és vérrel írok.

S csak ömlik a vér a kezemből
Tudom semmi jó nem lesz ebből.
Mégsem teszek semmit, hadd folyjon
Hátha a testem bele omol.

Ülök, s csak a karomat nézem
A vérömlésnek mindjárt vége.
Fogom a szikét és keresem
Azt a helyet ahol nincs hegem.

Elő vettem egy papírt, tollat
Leírtam pár gondolatomat.
Utolsó szavaimat keresem
Közben könnyek gyűlnek a szemembe.

A levél végére nevemet
Felírtam, viasz pecsét helyett
Vérrel igazoltam: én voltam!
S holnap megtaláltok halottan.

Búcsúmat leraktam az ágyra
És elindultam meg sem állva.
A szike a kezemben, s mentem,
Hídhoz érve, bántva eremet.

Homlokomra keresztet vésve
Az arcom ázott a sok vérben.
A híd szélére állva néztem
A vizet és egy csöppet sem féltem.

Lassan erőt vettem magamon
Közelebb léptem egyet, s akkor
Ugrottam és a vízbe estem.
Meghaltam, a vízen lebegtem.

S többet nem lélegeztem.