Ugye, hogy nem???

Kíváncsi vagyok ti hogy látjátok a dolgokat.
Az LB-m folyton az egyik legjobb haverommal piszkál, mert sokat... na jo inkább az elejétől kezdem:
A két osztállyal (7. És a 7/6) elmentünk kirándulni szerbiába. Ott sokat voltunk együtt Zsoltival, de nem ugy mint egy pár, hanem mint két haver. Mindig lemaradt a fiúktól, hogy velem sétáljon/beszéljen/hülyüljön. Néha viszont én csináltam ezt. Elvoltunk. Ekkor jött az, hogy a csajok azt gondolták mi járunk. Igazából minket nem érdekelt mit mondtak, mi elvoltunk ( még a kis plüss angry birds-ét is elvettem). Egy este 4-en (Pisti, Bálint, Zsolt és én) maradtunk csocsózni - természetesen én és Zsolti egy csapatban voltunk. A játék végével elhivott, hogy menjek el hozzájuk, elmentem. Aztán még sokat hülyültünk.
Most a suliba szoktunk együtt sétálni - általában 3-an - és Niki mindig direkt lemarad.
Mindig Zsolttal piszkál, és a füzetembe vési a nevét. De nem csak én vagyok így. Szegény Zsoltit is ugyanígy piszkálják.
Szerintetek is ez "szerelem" ahogy mások mondják. Vagy szimpla barátság. (Én a 2.-ra szavazom)